A passzív agresszió lényege, hogy csendben, kitervelten, de nem a nagy nyilvánosságnak szánva történik. Nincs üvöltözés, dühkitörés, verekedés, véres jelenetek, éppen ezért a kívülálló számára úgy tűnhet, minden rendben. Az áldozatokban mindezek ellenére (vagy pont ezért) mégis folyamatosan nő a düh, a csalódottság, a megbántottság, mert bár passzív az effajta bánásmód, de igenis agresszió, ami ellene irányul.
Némaság
A legegyszerűbb módszer a némaságba burkolózás. Persze vannak szófukar típusú emberek is, de itt és most kifejezetten azokról beszélünk, akik azzal az eszközzel harcolnak a kapcsolatban, hogy elhúzzák a haragszomrád csendet. Ha meg is szólalnak, az jól kiszámított, sértődött hangnemű, és annyira összezavarodhatunk tőle, hogy észre sem vesszük: nem mi bántottuk meg a másikat, hanem épp ő bánt minket a szándékos némaságával.
Olyan, mintha bedugaszolna egy robbanásra kész üveget, hiszen így megbeszélni sem lehet a problémákat. Egyre dühösebbek leszünk, és neki pont az a célja, hogy amikor kitörünk, azt kérdezhesse, miért rendezünk jelenetet, amikor ő nem is csinált semmit. Végül ki fog bocsánatot kérni? Hát persze, hogy az áldozat.
A passzivitás nemcsak a csendben, de a cselekedetekben is megjelenhet. Sokan munkára, fáradtságra, barátokra, fejfájásra, betegségre, vagy bármire hivatkozva magukra hagyják párjukat minden teendővel. Nem segítenek és nem intéznek el semmit, ha meg is kérik őket valamire, szándékosan „bénáznak”, vagy annyiszor „felejtik el”, hogy a másiknak eszébe se jusson legközelebb számítani rájuk. Ezek után aztán angyali mosollyal bocsánatot kérnek, és arra hivatkoznak, a másik mennyivel ügyesebb, talpraesettebb, hatékonyabb náluk.
Nem velünk van a baj!
A passzív agresszív párral élők szinte mindig magukat hibáztatják a boldogtalanságukért. Mivel ez a fajta, akár érzelmi bántalmazásig elmenő agresszivitás nem feltűnő, sőt ügyesen is lehet csinálni, ezért a környezetük lehet, hogy nem érti, mi a bajuk a párjukkal. Ám az áldozatban összegyűlt méreg, értéktelenségérzés vagy csak a belső hangja igenis megmondja, hogy valamin változtatniuk kell. Nyílt konfliktusig ritkán vihetik az ügyet, hiszen a másik fél célja pont ennek az elkerülése.
Van fegyver ellenük
Ha egy kollégánk, barátunk, párunk viselkedése borít ki minket, próbáljuk meg a helyén kezelni a dolgot, és fontos, hogy semmiképp se menjünk bele a játékba, ne fogadjuk el a játékszabályokat, hanem álljunk ellen! Legjobb, ha megpróbálunk úgy tenni, mintha éppen nem történne semmi, továbbra is beszéljünk hozzá, kérdezzük, sőt, meséljük el neki a napunkat.
Ignoráljuk a passzivitást, és nagyon fontos, hogy próbáljunk uralkodni magunkon, ne boruljunk ki, hiszen azzal eléri a másik, amit akar, nyer, mi pedig vesztesen kerülünk ki ebből az amúgy is nevetséges játékból.
Helyette, ha éppen csend van, fegyverszünet, próbáljunk meg olyan alkalmakat teremteni, amikor őszintén és komolyan beszélhetünk a másikkal: kérdezzük meg, mi bántja valójában, miért viselkedik így, derítsük ki, esetleg otthonról hozta-e ezt a viselkedésmintát. Magyarázzuk el neki, mennyire veszélyes ez a játék, csak rombolja a kettőnk között lévő kapcsolatot, ahelyett, hogy építené.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest